Hogy én mennyire elfelejtettem már, hogy imádok vastag szemöldököt turkálgatni! Régi szép emlékek még a gyerekszobából, lefekvés előttről, mese helyett mindig a birizgálás volt a legjobb móka :D Szerencsére Lacié is olyan markáns, mint apukámé - az alany változott, az érzés maradt :)

http://www.flickr.com/photos/torokrozalia/

http://torokrozi.hu/

Amikor beköltöztünk, csak annyit láthattunk belőle, hogy nem egy szép teremtés. Már nem a lakás, a ház maga. Két szép felújított között ácsingózó, leépült tizes, ütött-kopott kívül és belül. A saját lakterünket széppé tudtunk tenni, de a többibe nem volt, nincs sok beleszólásunk.

Minthogy abba se, ami azóta, hogy kb. fél éve idecuccoltunk, boldogítja életünket. Az, hogy nem kell vekkert állítani lassan, mert a felső szomszédok úgy anyázzák egymást kora reggel szinte percre pontosan (és délben, és este), mintha csak napi rutinjukat folytatnák, s olyan hangerővel, amit még a tizedikről is hallanék fülelés nélkül. S amikor már épp azt mondanám, hogy bár lakna egy csecsemő inkább a szomszédságunkban, aki éjt-nappallá téve bömböl, mert ez legalább érthető, a gyerek általános ismérve, felbukkan a beszélni és járni tanuló csöppség valahonnan a negyedikről, s minden egyes reggel a nagyival lépcsőzőset játszanak. (T.i. nagyapa dörmög: Gyereeeeee, gyereeee máár!, lány: "Metyeeeeek!") Minderre még azt mondanám, hogy jól van, nehogy véletlenül a szabadban játsszál vele urbán barom, de mégsem lehetek ilyen elnéző, mert a lakásunk felosztása  épp a legszerencsétlenebb - a centrumot a bejárati ajtó képezi, amin át gond nélkül szűrődnek be a hangok, mintha csak állandó hívatlan vendégeink lennének. A kislányt ugyanúgy halljuk tehát nagypapival, mint a lépcsőházban szocializálódó (párban bagózó) emberek csevejét, és az összes többit. Szóval lehet, hogy gyűjteni kellene egy tanyára lassan, de hát ott is van kereszt, mert azt meg elmossa a szemét víz. Ez az ára a nyuginak? Nem egyszerű.

Mátrába mentünk pünkösdölni. Nyár közepén, július-augusztusban sokszor lételem a sál-sapka-kesztyű a házban, ha napokig esik az eső, és jól lehűl az idő. És még úgy is vacogok...

Gondoltuk, most még csak tavasz van, bepakoltunk hát minden téli cuccot. Kabát csizma is landolt a táskában. Természetesen soha nem volt még ilyen meleg fenn, csak hát az összes rövid holmi Szegeden maradt. Nem baj, kullancsot azért beszerváltam, biztos ami biztos.

Imádom.

Nem különösebben zavar ez a nyomorék időjárás, ami megtölti második napja a híradót. Itt Szegeden a Tiszán kívül nem áradhat semmi, az meg szerencsére egyelőre nyugton van. Nem kívánom per pillanat a szép időt, mert akkor egész nap csak bámulnék ki az ablakon, döglenék az erkélyen, és töprengenék, a "mi lenne, ha..."-kon, miközben épp extra erősséggel kellene művtöriznem (merthogy szerdán szigorlat). Szóval talán jól is jön, hogy úgyse tudnék hova menni, mit csinálni. Marad a papírhalom meg én. A szürkeség tökéletesen serkenti a tanulási folyamatot, mivel a semminél még a jegyzet is izgalmasabb.

Azt viszont nagyon nehezen tudom tolerálni, hogy tizenezres fűtésszámla mellet meg kell fagynom a lakásban, ha lehűl pár napra a levegő. Mivel tavasz van, a-a, nincs fűtés, fagyjál szét, panellakó. Alap, hogy minden ruhadarabból kettő van rajtam, de az már teljesen kétségbeejtő, hogy az asztalon felejtett pörkölt negyed óra leforgása alatt belekocsonyásodik a tányérba. Szóval nem kell a nap, csak legyen meleg.

Akár ez is lehetne kedves alkotószellemű és nagyon kreatív csoporttársam, toritextil jelszava, extravidám cuccokat gyárt. Kattanjatok Ti is rá:

http://www.meska.hu/Shop/index/180

Ha nyerni szeretnétek vásárlás helyett, vagy csak megpróbálni, katt a játékra a blogján :)

http://toritextil.blogspot.com/

Batyukban gazdag virágos szép napot!

http://torokrozi.hu/

Még egyszerű, majd folyamatosan lesz fejlesztve. Látogassatok meg :)

Úgy tudom értékelni, hogy tavasz van. A tél, a havat leszámítva nem egy nagy buli. Persze kell, inkább, mint hogy olvadjon a sarkocska, és fulladjon a medve. De valljuk be, lefagynak a végtagok, az ujjak, az orr, a fül, hiába öltözik fel az ember. Mondjuk az sem túl kellemes, hogy még így, a tavasz legelején is már "nagyontavasz" van, amolyan kabát nélküli. Ez leginkább azért bosszantó - mindamellett persze, hogy rohadtul nincs már több, csak két évszak -, mert csak egy hétig tudtam hordani az anyukám vásárolta rokkerdzsekit, amit ha felveszek, mindenki megkérdi, hogy "és hol a moci"? Szóval vagány, jó kabát, és remélhetőleg azért még tudom pár hétig villogtatni a szentem.

Azért ültem mellesleg klaviatúra elé, hogy leírjam, hogy fedeztem fel, hogy jön a szép idő (ami óta derűs a lelkem, és semmi sem ronthatja el a kedvem). Legelső momentum: még gyáván, óvatosan mutogatta csak magát egy gyönyörű, tarka lepke az orrom előtt elillanva. Gyanút fogtam... És beigazolódott: Egy másik reggel - szürke volt minden, nyirkos és ocsmány - megcsapta az orrom AZ a tipikus illat. Ami nem a virágzó fák, a jácint, nárcisz, tulipán illata, hanem magáé a tavaszé. Meghatározhatatlan, különös, melengető, megnyugtató és balzsamos illat, azt is feledteti, hogy a szél fagyos, és eső szitál az arcodba.

Pár nap múlva, hasonlóan komor reggelen, félzombi módjára utazva az ócska busz hátuljában fél 8-kor a város túlvégén lévő tanszékre, észrevettem az első fát, ágai csordultig megtelve ezernyi apró, rózsaszín virággal, mintegy kiabálva: "Tessék örülni, kinyílt a tavasz!" És én örültem is. Az emberek pedig csak nézték ezt a különc, vigyorgó alakot, aki képes egy ilyen ramaty hajnalon is jókedvűnek tettetni magát. Pedig nem csak álca volt, hogy megtévesszem őket. Nem látták A fát.

És végül ma megjöttek az igazi hírnökök. Nem a fecskék, a bogarak! Március vége van még ugyan, de a májusi cserebogarak már olyan lelkesedéssel kamikázéztak az amúgy is elég bizonytalanul közlekedő, csámpás lábaim alatt-között, hogy majdnem orra buktam miattuk. Persze sokan nem vállalják az orra bukást, és simán kitrancsírozzák cipőtalpukkal az óvatlan jószágokat (rosszaságokat), amelyek minden egyes emberben tipikus emlékeket idéznek állatkínzós, fogdosós korszakukból. Azt ellenben máig sem értem, miért van az, hogy amint megjelennek, haláltáncolnak a levegőben pár kört, és egyből purcannak is kifelé szerencsétlenek - addig sem élnek, mint egy kérész. Akinek van okos ötlete, várom a kommentet. Tényleg nem hagy nyugodni, kéne egy kis megvilágosodás. Este van.